Lassan egy éve, hogy összeházasodtunk, és ebből visszaszámolva, kb. másfél éve vannak meg az izzóim. Az esküvőnkre vettem, hogy majd jó lesz a dekorációhoz, amit ÉN fogok csinálni (he-he). Nem is értem, hogy akkor miért is születhetett meg ez a gondolat a fejemben - minden bizonnyal azért, mert még soha nem volt esküvőm, ez előtt :D. Alapvetően esélyem sem lett volna megcsinálni (azt most nem részletezem, hogy miért, legyen elég annyi, hogy azt sem tudtam, akkor, hogy hol állt a fejem, mert annyi minden egyéb más volt, amit viszont tényleg csak én (mi) tudtunk elintézni/megcsinálni), és szerencsére az élet elém sodort egy olyan fantasztikus virágos lányt, aki mindazt megcsinálta (értsd: teljes dekoráció), amire gondoltam, úgy ahogy elképzeltem.

Tehát az izzóim megmaradtak - hallgattam is, hogy mi a fenét fogunk most ezzel kezdeni - így elrejtettem őket a "sok szar amit életem során begyűjtöttem" szekrényem mélyére, hogy ott várják ki, amikor egy ötlet során elnyerik méltó helyüket az életemben. Na jó, most bevallom. 10 méteres izzósorról beszélek, amin 100 db izzó van. Ebből vásároltam 15 dobozzal... Jogos volt, ugye, (a kérdés költői) hogy kiakadt, az akkor még vőlegényem, most már férjem, amikor kiderült, hogy bizony ez nem lesz üzembe helyezve az esküvőnkön?! 

Az első méltó helyüket, még a vásárlás évének karácsonyán nyerték el a nappaliban. Volt két sornyi a fenyőn, tappancsokkal raktam fel az ablakokra hármat, és a korlátra is feltekertem egyet. Itt úgy éreztem, hogy többet nem szabad feltennem, mert már így is úgy nézünk ki, mint Las Vegas az űrből. Viszont mindennek köszönhetően tavaly karácsonykor nem is használtuk a nappali világítását, csak az izzósoraim teljesítették kötelességüket. Nagyon hangulatos volt és addigra a férjem is megbarátkozott vele, hogy egy bőszen gyűjtögető mókust vett el feleségül :).

Idén, az ősznek és a későn kelő napnak köszönhető, hogy újra hozzányúltam az elrejtett készletemhez, ugyanis, a konyhában reggel hatkor mostanában még nagyon sötét van. Ha lámpát gyújtok, frissen, ébredés után, a hirtelen jött világosság, elég borússá teszi a hangulatom. Sötétben viszont elég nehéz kávét csinálni. Nem volt mese elő kellett kapjak egy újabb izzósort, hogy hajnali félhomályt tudjak gyártani a konyhába. Majd álltam reggel a konyhában, pizsamában, csipásan, izzósorral a kezemben és azon gondolkoztam, hogy vajon mit is akartam csinálni. KÁVÉ! (Korán reggel kicsit nehezebben működök :)) Rutinból összeraktam a kávét, rájöttem, hogy megy ez sötétben is, csak kicsit vontatottabb, tehát muszáj valamit kezdeni az izzókkal. Kortyolgatva a reggeli ébresztőt álltam a konyhában és hol az izzósorra néztem, hol pedig a konyhapultra. Feltekerni csak egy helyre tudtam volna (a sin a falon amin a kampók lógnak), de annak macerás lett volna a tisztán tartása. Szögeket sem szerettem volna a falba verni, és olyan tappancsok sem léteznek, amiket ideiglenesen fel lehet ragasztani a falra, majd úgy leszedni, hogy az nem hagy nyomot maga után. Így ezt a megoldást választottam:

Kicsit talán gyermeteg (kicsit???!!!) de a célnak megfelel - és végre felhasználtam újabb két csomaggal az izzósorokból (jipiiiii).

A felhasznált anyagok: egy 1,7 literes befőttes üveg, ezt megtömtem 2 izzósorral (ez az a típus), majd fejjel lefelé belefordítottam az üveget egy primula kaspóba, úgy hogy az izzósorok transzformátora a kaspóban maradjon. Áramot, egy kapcsolós hosszabbítóról kapnak a kis ledek, ennek köszönhetően csak a kapcsolót kell használjam, és nem kell bedugnom és kihúznom minden reggel a két izzósort.